Ézs 40 és Lk 13,18–21
(ÚSZ) „Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak ágai között" (19). Az Úristen egy aprócska dologból is tud csodát tenni! Ha ránéznénk egy mustármagra, az utolsó, amit gondolnánk, hogy képes nagy fává nőni. Így vagyunk magunkkal is: az önbizalmunk szinte minimális, nem is tudjuk elhinni: Isten képes belőlünk is mai evangélistát, prófétát faragni. Pedig nagy szüksége volna a világnak az olyan emberekre, akik növekedni akarnak Isten kegyelmében, szeretetében. S ahogy a magból fa nő, majd terem jó gyümölcsöt, mi is teremhetünk éltető terméseket, lehet belőlünk menedék, nyújthatunk felülülést környezetünk számára.
Fohász: „Bár a hit szívemben, bár a hit szívemben oly kicsiny, mint mustármag, mégis, bármi gyenge, Szentlelked nevelje, nevelje föl nagy fának, hogy terjedjen ága és legyen virága kedves néked, Urának" (RÉ. 215.). Ámen.