Ézs 37 és Lk 13,1–5
(ÚSZ) „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük" (2)? Amikor felfoghatatlan tragédiák történnek, gyakran találkozunk a kérdéssel: miért pont vele történt? Valamit elrontott? Nem jól imádkozott? Nem szerette őt Isten? Ilyenkor csak alázattal kereshetjük a válaszokat, felismerve, mennyire kicsik, mennyire kevesek vagyunk. Nem szégyen, ha nem értjük, miért történnek bizonyos dolgok. Ellenben kérhetjük Istent, hogy a tragikus helyzetekben ne emberi okoskodásainkat hangoztassuk, mint egykor Jób barátai, hanem mertjük bevallani... Nem értem szándékod, Istenem! Segíts, hogy el tudjam fogadni terveidet és akaratodat akkor is, ha telve vagyok fájdalommal! Adj engedelmes szívet! Ámen.
Fohász: Uram, könnyen szólok, ha hallgatni kellene, és hallgatok, amikor bizonyságot kellene tennem. Nem tudom, mit hoz a holnap, az én tudásom semmi a Te nagyságodhoz képest. Ezért kérlek: ajándékozz meg élő reménységgel, hogy bizonyosan higgyem, sorsom és szeretteim sorsa el van rejtve a Te kegyelmedben. Ámen.