Ézs 36 és Lk 12,54–59
(ÚSZ) „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni" (56)? Nem látjuk a fától az erdőt! Hűen fejezi ki ez a közmondás azt, amiről Jézus az igében szól. Van, amit meg akarunk látni, és van, amit akkor sem, ha a szemünk előtt van. A tagadás, a szépítgetés örök emberi jellemvonások, és amikor tartunk valamitől, még inkább igyekszünk úgy csinálni, mintha nem lenne okunk aggodalomra. Az idők jeleit illetően különösen hajlamosak vagyunk erre, mert túlságosan ragaszkodunk ehhez a világhoz, ehhez az élethez. De elhagyva immár a tagadást és szépítgetést, helyezzük szeretteinket és aggodalmainkat Isten kezébe, mert a nehéz időkben is lehetséges megmaradni az ő jóságában. Hiszen akármi következzék is ránk: végül Jézus áll majd az ajtó előtt.
Fohász: Mennyei Édesatyám! Ha a világ történéseit nézem, szívemet eltölti az aggodalom. A Tőled kapott hittel mégis megragadom, hogy egyre közelebb van az idő, amikor szemtől szemben láthatlak Téged. A találkozásig erősítsd egyházadat és benne engem, hogy meg ne tagadjalak a gyakori kísértések között. Ámen.