Ézs 16 és Lk 9,46–48
(ÚSZ) „Azután vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyikük a legnagyobb. Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította" (46-47). Mai igénk rámutat arra, hogy az emberi gondolkodás szinte semmit sem változott az évezredek alatt. A mai tanítványok is sokszor versengenek egymással, kérkedve még azokkal a lelki ajándékokkal is, melyeket nem alanyi jogon kaptak Istentől, hanem hogy szolgáljanak azokkal. A mi szemünkben a nagyság is teljesen más, mint Krisztus szemében. Óriási a kontraszt: a tanítványokkal szemben egy gyermek áll Jézus mellett, példaként. S mielőtt elvakítana bennünket a versengés szelleme, és letörne a kisebbségi érzés, ne feledjük el: csak az Úr ereje által lehetünk erősek. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem" (Jn 3,30).
Fohász: „Négyszemközt Uram, ó, hadd legyek Veled. Így növekedj bennem, és én kisebb leszek. Drága, hű szívedre bízom életem, nem szakít el Tőled már többé senki sem" (Négyszemközt Uram). Ámen.