Ézs 30,19–33 és Lk 12,13–21
(ÚSZ) „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (15). Mai tanításunk rímel arra az igerészre, melyet férjem 20 éve, a beiktatásán kapott áldásként: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr" (Péld 30,8-9)? Valóban azt tapasztaltuk meg az évek során, hogy sosem kellett nélkülöznünk, bár nem is bővelkedtünk. Isten mindig éppen annyit adott mindenből, amennyire szükségünk volt. Sokszor láttuk viszont azt, mekkora kísértés a nagy vagyon, de a mély szegénység is. Kérhetjük a mindenség Urát, hogy emeljen ki minket, emeljen fel magához! Csak ő munkálhatja bennünk, hogy ne az anyagi dolgok határozzák meg, mit gondolunk magunkról.
Fohász: Istenem! Te, aki a világ Ura vagy, vezetsz és tanítasz engem, bár igencsak töredékes az ismeretem. Sokszor nem is látok át ezen a földi valóságon: anyagi és múlandó dolgok emelnek fel, majd ejtenek el. Kérlek, nevelj arra, hogy elégnek tartsam azt, amit Te adsz nekem! Köszönöm. Ámen.