Ézs 26 és Lk 11,14–28
(ÚSZ) „Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak" (26). Mai igénk nagyon komoly figyelmeztetés, hogy elgondolkodjunk: vajon kié vagyunk, ki az úr az életünk, a dolgaink felett? Luther Márton jól látta egykor: naponta újra és újra meg kell térni, ki kell takarítani a lelkünket. De nem mindegy, hogy takarítás után kivel-mivel töltjük be megtisztult életünket. A világ tele van kísértéssel, még a hívő ember is könnyen beenged mindenféle tévtanítást,
amelyek aztán kérlelhetetlenül átveszik felette az uralmat. Nem véletlenül kiáltotta imádságos tusakodásai közepette Márton testvér: meg vagyok keresztelve! Kálvin János sem véletlenül térdepelte kopottra az imaszőnyegét. Vállaljuk hát bátran a kísértések között is: Jézushoz tartozunk, és rajta kívül senki másnak nincs főhelye életünkben, testi-lelki otthonunkban.
Fohász: Drága Uram, köszönöm mindazokat a példákat, melyeket elém adtál a Te követésedben. Köszönöm, hogy a fiataljaink előtt is vannak olyan követhető példaképek: focisták, énekesek, színészek, akik a kulturális ellenszélben is merik vállalni: Hozzád tartoznak. Kérlek, segíts, hogy
megmaradjunk, megerősödjünk hitünkben. Ámen.