Ézs 25 és Lk 11,1–13
(ÚSZ) „Uram, taníts minket imádkozni" (1)! Ahhoz, hogy igazán imádkozni tudjunk, érdemes átgondolni, mit is jelent az imádság maga. Kisgyerekként volt egy kedvenc énekem, ennek első versszaka így szól: „Kis telefonom van nekem: két összetett kezem. Mit lenn a földön mondok el,
Megváltóm hallja fenn" (Túrmezei Erzsébet: Kis telefon). Ebben a néhány sorban benne van a lényeg: az ima őszinte beszélgetés a mi mennyei Édesapánkkal. Dicsőítés, könyörgés és bűnbocsánatért való esedezés. Ahogy Jézus is tanít: kérés, keresés és zörgetés (Mt 7,7), abban a hitben, hogy szándékunk jó helyen van Istennél. Ha pedig nehezen nyílik meg szívünk az imádságra, kérhetjük az Úrtól, hogy tanítson bennünket bizalommal és őszintén fordulni hozzá.
Fohász: „Gyenge vagyok, lankadoznak buzgóságom szárnyai, bármily híven vágyakoznak színed elé szállani; ó, adj erőt, hogy míg élek, egyedül csak néked éljek" (RÉ. 277.)! Uram, szeretnék gyermeki bizalommal Hozzád fordulni, így imádkozni rendszeresen, mert minden jót egyedül Tőled várhatok. Ámen.