Ézs 50 és Lk 15,8–10
(ÚSZ) „Ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja" (8)? Az ókori keleten a drahmákat nemzedékeken keresztül esküvői ajándékként adták tovább az anyák lányaiknak, hogy aztán ők láncba fűzve őrizzék, gyarapítsák hozományukat. A példázatban egy ilyen érme tűnik el asszonya szeme elől. A drahma az elveszett juhval ellentétben nem érzékeli elveszettségét, nem fél, nem sír gazdája után. De magatehetetlensége ellenére is fontos tulajdonosa számára. Vannak emberek, akiknek fogalmuk sincs elveszettségükről, akiket másoknak kell megkeresniük, visszavezetniük Istenhez, mert nem is érzékelik, hogy nélküle élik mindennapjaikat. De Jézus hirdeti: kellő keresés után, az ige világossága, megtisztító ereje mellett őket is meg lehet találni, hiszen ők is fontosak közös Gazdánk számára.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, olykor a gyülekezeten belül is elveszik egy-egy testvér, család, akiket, mint a példázatbeli asszonynak, házon belül kell megkeresni. Adj nekem bölcs látást arra, ki az, akihez én küldettem, hogy megkeressem, és Hozzád visszavezessem. Ámen.