Ézs 47 és Lk 14,15–24
(ÓSZ) „Megharagudtam népemre, eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket" (6). Babilon a maga korában világhatalom volt. Meggyőződése szerint saját erőből, saját bölcsessége útján jutott ilyen magasra. Az ókorban élt az a nézet, hogy az egyes népek isteneinek ereje az adott nép sorsának alakulásán is megmutatkozik. Ha Babilon leigázhatta Izraelt, istenei hatalmasabbak az Úrnál. Az Úristen viszont épp azt mondja: nem Babilon győzte le választottaimat, hanem én adtam őket kezébe. Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljhatalmat kapott felettük, és bármit megtehet azokkal, akik az Úréi. Nem! A hatalom felelősséggel jár: azzal jól kell élni. Aki visszaél vele, vajha ne is kapta volna! Igaz ez minden korra és élethelyzetre. A magaslatokat megjárni, a hatalmat Isten kezéből elfogadni ugyanolyan felelősség, mint a mélységekben kitartani mellette.
Fohász: Mindenható, Örök Isten, aki mindent kezedben tartasz. Engedd meglátnom, hogy a mostani élethelyzetemet is Tőled kaptam, ezért kérlek Téged, segíts abban hűen megállni. Se elbizakodottság, se elkeseredettség ne vegyen rajtam erőt, hanem lássam meg mindenben a Te szerető végzésedet. Ámen.