Péld 3 és Lk 19,41–44
(ÓSZ) „Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd" (31)! Sokszor tűnik úgy, hogy azok az élet nagy nyertesei, akik nem hagyják magukat háttérbe szorítani, akik odacsapnak, ha kell. A mai világban szelídséggel már nem lehet semmit elérni – mondják sokan. Olykor még a krisztuskövető embert is megkísérti a gondolat, jobb dolga van az ilyennek, mert jut valamire az életben. A kérdés viszont az, mit tartunk nagyobb erőnek: a korszellemet vagy Isten örök érvényű igéjét? Tudunk-e keresztyén emberként mások lenni, kilógni az erőszakosok sorából? Rövidtávú sikereket valóban ki lehet harcolni erőszakkal, de az erőszak erőszakot szül, és a kör visszatér ahhoz, aki elindította. Nincs semmi irigyelni való azon a sikeren, amin nem nyugszik az Úr jótetszése.
Fohász: Uram, a Te áldásod a szelídség útján tapasztalható meg, mert megmutatkozik benne, mi az, amit nem magamnak harcolok ki, hanem Tőled kapok ajándékba. Adj látó szemet, amely sosem sóvárog az erőszakkal szerzett előnyre, de észreveszi azt, ahol Te munkálkodsz. Ámen.