Ézs 66 és Lk 18,35–43
(ÚSZ) „Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá" (40). Amikor a jerikói vak történetét olvassuk, rendre rácsodálkozunk a vak koldus kitartására és a Jézust kísérő menet értetlenségére, akik a hangosan kiáltozó szükséget szenvedőt el akarják hallgattatni. Ritkán vesszük észre azt, hogy mindeközben Jézus jó pásztorként nemcsak a kiáltozó vakot gyógyítja, hanem a vele vándorló tanítványokat is. Részeseivé teszi őket a csodának: megparancsolja nekik, hogy vezessék hozzá a vak koldust. Ha most még csak ennyire futja tőlük, hát parancsra segítenek. Fognak még Mesterük nevében lelkesen, önszántukból is gyógyítani. Most még vakok meglátni Jézus személyének titkát, de már őket is gyógyítja a Mester. Sokszor mi magunk is ilyen értetlen tanítványai vagyunk Jézusnak, jó tudni azonban, hogy őt követve egyre jobban szűnik lelki vakságunk.
Fohász: Drága Uram, add, hogy ne akadályozzam tetteimmel, jellememmel azokat, akik közelebb akarnak jutni Hozzád. Megvallom előtted, sokszor észre sem veszem, hogy ezt teszem. Köszönöm, hogy Te nem rovod fel értetlenségem, hanem gyógyítod vakságom. Köszönöm, hogy megláthatom bűneimet, és láthatom, hogy Te megbocsátasz. Ámen.