Ézs 65,1–7 és Lk 18,28–30
(ÓSZ) „Régi tetteik büntetését mérem ki rájuk" (7). Szeretünk úgy gondolni Istenre, mint aki csak jót adhat, az elkövetett dolgok felett könnyen szemet huny, és kivétel nélkül minden bűnt megbocsát. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy a szent és igaz Isten olthatatlan tűz, akivel nem fér meg egy időben és térben semmiféle álnokság. Hogyan menekülhet meg akkor mégis bárki? Csakis az Úr Jézus Krisztusban! Benne Isten nem ítélőbíróként, hanem kegyelmes Atyaként jön közel hozzánk. Akik nélküle kárhozatra méltó bűnösök vagyunk, benne üdvösségre elhívott gyermekek lehetünk. Hogyan is tudjuk ezt unott közönnyel fogadni, amikor ezért naponként nevét zengeni lenne méltó?!
Fohász: Bárcsak minden a világon azt zengené: Jézus az Úr! Mert Uram, Te vagy minden reménység forrása, egyedül általad van szabadulás bűnből és kárhozatból. Uram, ne engedd, hogy neved dicséretének hangját bármi elnyomja! Ámen.