Ézs 63,15–64,11 és Lk 18,18–27
(ÓSZ) „Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk" (7). Amikor az ember visszatekint életének eddig megtett útjára, szereti nyugtázni, mire jutott, mennyi mindent elért. Az istentelen ember mindezt saját erőfeszítéseinek tudja be. A sikereket saját ügyességeként könyveli el, a kudarcokat a körülmények rossz összjátékaként. Az Istenhez ragaszkodó ember ezzel szemben tudja, a jó és rossz dolgok egyaránt Ura kezéből származnak. Minden esemény és körülmény által a Mennyei Szobrász formálja őt. Talán fájdalmas, amikor Urunk lecsiszolja rólunk a gőgöt, kapzsiságot és a többi felesleges agyagot, de ezáltal egyre inkább Krisztus arca rajzolódik ki rajtunk (Gal 4,19). És néha az is ugyanilyen ellenkezést vált ki belőlünk, amikor Isten kezéből több „agyag" tapad az életünkhöz: újabb feladatot ad, szolgálatba küld. De ezáltal is egyre formál és alakít.
Fohász: Mennyei Atyám! Tanítsd meg úgy szemlélni életem eseményeit, mint amelyek mind a Te alkotó kezed csiszoló és simogató mozdulatai, és mint amelyek egyre hasonlóbbá tesznek Jézushoz. Ámen.