Ézs 46 – Lk 14,12–14
(ÚSZ) „Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor" (14). A közmondás azt tartja: Isten malmai lassan – de biztosan – őrölnek. Leginkább fenyegetésként értjük a mondás mögött húzódó tartalmat, és arra gondolunk: a bűnös előbb vagy utóbb elnyeri majd méltó büntetését. De az érdemek jutalmáról sem szabad megfeledkeznünk. Sok esetben jóleső érzés lenne még ezen a világon meglátni a bűnösök nyomorúságát és az igazak felemelkedését, de egyre inkább azt látjuk, a lelketlen embernek jól megy sora, a becsületes pedig rendre ráfizet. Vajon túl tudunk-e látni a látható valóságon, miközben minden azt sugallja, légy önző, törtess és tiporj, különben téged tipornak el? Hiszünk-e abban, hogy Istennél van minden ügyünk, hogy nála biztonságban van sorsunk akkor is, ha minden és mindenki ellentmond ennek?
Fohász: Drága jó Uram, nekem már az mérhetetlen jutalom, hogy Magadnak elválasztottál, hogy utat mutatsz, és megőrzöd minden lépésemet. Mi mást és többet kívánhatnék, mint azt, hogy mindig a Te közeledben tudjam magam: életemben és halálomban egyaránt. Ámen.