Ézs 62 és Lk 18,9–14
(ÓSZ) „Új neveden szólítanak téged, amelyet az Úr maga ad majd neked. (...) Úgy hívnak, hogy gyönyörűségem" (2.4). Gyönyörűségem. Anya mondja a gyermekének, szerelmes a párjának. Mérhetetlen gyengédséget fejez ki ez az egyetlen szó. Gyönyörű vagy nekem, gyönyörködöm benned, gyönyörűség a közeledben lennem. Amikor egy anya kezébe veszi újszülöttjét, nem lát tőle gyönyörűbbet széles e világon. Pedig talán mindenki más egy vörös, ráncos csecsemőt lát. Amikor a szerelmes ember választottja közelében van, gyönyörűséggel tölti el a közösen átélt pillanat. Pedig talán mindenki más hétköznapként éli meg ugyanazt a percet. Amikor Isten ránk, választottaira néz, gyönyörűnek lát bennünket. Pedig talán magunkat is, egymást is menthetetlen bűnösnek látjuk. És mégis: a szeretet fénye gyönyörűvé teszi azt, ami szeretet nélkül talán értéktelen volna.
Fohász: Bennem gyönyörködni, Uram? Talán egyszer megértem majd azt a szeretetet, amely Benned van irántam, de most még felfogni sem tudom, mi indított arra, hogy önmagad elé helyezz, meghalj értem, és örökkévaló ragaszkodással ragaszkodj hozzám. Csak megköszönni tudom Neked ezt a tékozló szeretetet! Ámen.