Ézs 60 és Lk 17,20–37
(ÓSZ) „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége" (1). Amikor felkel a nap, sugaraival beragyog mindent. Életre kelnek színek, formák egyaránt. Amire fénye esik, nem maradhat hatása nélkül. Ha egy teremtett égitest ilyen változást hozhat a világba, mennyivel hatalmasabb a teremtő Isten ragyogásának következménye! Minden értelmet nyer: akire és amire ráragyog, az tündökölni kezd. Boldog az az ember, aki megtapasztalhatta már az Úr ragyogó megjelenését életében, de még boldogabb, aki elmondhatja, tartósan az ő fényében maradhatott, mert onnantól kezdve minden az ő világossága által kap értelmet: lefekvése-felkelése, igene-nemje, élete-halála. Kelj fel Te is, és tündökölj!
Fohász: Világosság Atyja, aki Igéd és Szentlelked által az én életemben is világosságot teremtesz, add, hogy a világban, környezetemben a Te fényedet tudjam visszatükrözni. Jó lenne tündökölnöm, hogy az emberek azt lássák, érdemes Hozzád tartozni. Jó lenne tündökölnöm, mert az gyönyörűséges. Ámen.