Ézs 59 és Lk 17,11–19
(ÓSZ) „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson" (1). Mintha hallanánk az örök kétkedést, amely ott húzódik e mögött a prófétai ige mögött: nem tud és nem akar segíteni rajtam Isten. Rövid a keze, azaz nem tud kiragadni bajomból. Süket a füle, azaz szándékosan elfordult tőlem, meg sem hallja könyörgésem. Pedig különbség van aközött, hogy Isten van távol tőlem vagy én távolodtam el őtőle. Az előbbi nem történhet meg még akkor sem, amikor elkeseredésünktől nem látjuk a Jézusban közellévő Atyát. De az utóbbi könnyen előfordul: „a ti bűneitek választottak el titeket Istentől" – hangzik a kiemelt igevers folytatásában. Az emberi bűn éket ver minden kapcsolatba. Megmételyezi a bizalmat. Azt az érzést kelti, hogy süket és rosszakaratú az, aki minden percében és porcikájában értünk cselekszik. Értsd meg: az ő keze nem rövid, az ő füle nem süket!
Fohász: Bűnbánattal jövök Hozzád, kegyelmes Isten, mert bűneim elszakítanak Tőled. De hála zeng szívemben azért, hogy Te sosem távolodsz el tőlem. Akkor sem, amikor arra minden okod megvolna. Dicsőség Neked ezért! Tudom és köszönöm, hogy ma is itt vagy velem! Ámen.