Jer 14 és Gal 5,7–15
(ÓSZ) „Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk" (14). A palástnak súlya van – mondta egy már lelkésszé lett teológustársam szolgálati tapasztalatairól, amikor meglátogatott az egyetemen. Azóta is őrzöm ezt a választ, mert azonnal éreztem az igazságát. Ezzel összefüggésben ki is írtam magamnak az igét, hogy mindig előttem legyen: „Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amit az ÚR ad a számba" (4Móz 23,12). Jeremiás idejében a nép elfordult Istentől. De mindenféle önjelölt próféták azt hirdették, hogy nem lesz ítélet. Nyilván ez kedvesebb volt az emberi füleknek. Csakhogy Isten ma is utálja a bűnt, és a bűnnek ma is rossz következménye van. Nekünk nem álszent toleranciát kell hirdetnünk, hanem az evangéliumot, mégpedig a megtérés evangéliumát! Jézus mondja: „térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1,15)!
Fohász: „Aki értem megnyíltál, rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, melyet ontál a bűnér', gyógyír légyen lelkemnek, bűntől s vádtól mentsen meg! Jövök, semmit nem hozva, keresztedbe fogózva, meztelen, hogy felruházz, árván, bízva, hogy megszánsz; nem hagy a bűn pihenést: mosd le, ó, mert megemészt" (RÉ. 458.)! Ámen.