Jer 13 és Gal 5,1–6
(ÓSZ) „Dicsőítsétek az URat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támaszt" (16). Szolgálatom alatt sok temetésem volt már. Jöttek hozzám családtagok, hozzátartozók, és meséltek a halottjukról, aki jó ember volt, aki szerette a családját, aki mindenkinek szívesen segített, akit a faluban is becsültek, szerettek, s akiről tulajdonképpen rosszat nem is lehetne mondani. Igaz, templomba nem járt, Bibliát nem olvasott, de jó ember volt. És bizonyára a legtöbb esetben így is volt, bár a családtagok olykor elfogultak. De mit mond a Biblia, kik üdvözülhetnek? A jó emberek? Akik szerették a családjukat, szépen dolgoztak a kertben és jót mondanak róluk? Nem! Ezek dicséretes dolgok idelent, de az üdvösséghez kevesek. Isten szeret mindannyiunkat, hiszen a Fiát adta, hogy a bűn átkától és az örök sötétségből megváltson minket. Mi a válaszod erre a szeretetre? Hálával megköszönheted és dicsőítheted őt, vagy...
Fohász: „Ó, Ábrahám Ura, hadd áldjuk szent neved, mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, ezt vallja föld és ég, csak téged illet tisztelet és dicsőség. Ó, Ábrahám Ura, ím hallom szent szavad; csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót és vágyát elhagyom, s őt választom, ki őrizőm és pásztorom" (RÉ. 425.).