Jer 12 és Gal 4,21–31
(ÓSZ) „Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek" (1)? Nem könnyű megválaszolni ezeket a kérdéseket. Egyrészt Jézus maga mondja, hogy olyan Istenünk van, aki „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak" (Mt 5,45). Istennek hatalma van jót tenni mindenkivel, és próbatételt bocsátani azokra, akikre akarja. De semmit sem tesz ellenünkre. Másrészt az örök élet már miénk, kár túlságosan bosszankodnunk ezen a problémám. Nem lehet összevetni néhány földi évtizedet az örökkévalósággal. Kivel cserélnénk: a gazdag emberrel vagy a szegény Lázárral (Lk 16,19-31)? Keresztelő Jánost egy részeg király lefejeztette, de meg van írva, hogy akiknek fejüket vették Isten Igéjéért, részük lesz az első feltámadásban, és uralkodnak Krisztussal ezer esztendeig (Jel 20,4-6). „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk" (1Kor 15,19).
Fohász: Uram, megvallom Neked, hogy sok mindent nem értek még. Bocsásd meg, ha túl sokat rágódom a szerinted kevésbé fontos dolgokon. Köszönöm, hogy nem kell felettébb aggodalmaskodnom e világ igazságtalanságai miatt, mert „új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik" (2Pt 3,13). Ámen.