Jer 11 és Gal 4,12–20
(ÚSZ) „Hova lett a ti boldogságotok" (15)? Önmagában is jó a kérdés. Sok embernek, házaspárnak, családnak fel lehetne tenni. Valamikor boldogok voltatok együtt, olyan szépen indult minden. Hol csúszott el? Miért lett vége? De az Úr most egy gyülekezettől kérdezi ezt. Amely egykor örömmel fogadta be az evangéliumot, örömmel élte meg Krisztusban és testvériségben a közösséget. És amely hagyta magát megtéveszteni. Sajnos, nem egyedi példa ez. Egy másik gyülekezetnek is üzent az Úr, mondván: „az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet" (Jel 2,4). Ha nem rakunk a tűzre, előbb-utóbb kialszik. Ha nem törődünk eleget egymással, elfáradnak a kapcsolataink. Az Úrral való kapcsolat is meg tud romlani, ha nem figyelünk Rá, ha nem engedjük, hogy ő is figyeljen ránk. Sok mai hívőre és gyülekezetre is ráfér az emlékeztetés az első szeretetre. „Örüljetek az Úrban mindenkor" (Fil 4,4)!
Fohász: Uram, a zsoltárossal együtt kérlek én is, hogy: „tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen" (Zsolt 51,12-14). Ámen.