Jer 36 és Jn 3,1–21
(ÓSZ) „Nem rettentek meg, ruháikat sem szaggatták meg, sem a király, sem udvari emberei, amikor hallották mindezeket" (24). Elhangzik egy ítéletet hirdető igehirdetés a király udvarában, de az uralkodó hallani sem akarja. Az Ige azonban ettől még Ige marad, Isten ítélete pedig bekövetkezik. Meg kellene végre értenie mindenkinek, aki elfordul Isten szavától, hogy „megáll az Istennek Igéje, és nem állhat senki ellene" (RÉ. 171.). Aki elfordul Isten megérésre hívó és bűnbocsánatot kínáló szavától, azon majd ítéletes szava valósul meg. „A te igéd igazság" (Jn 17,17) – mondta Jézus. Tehát amit az Úr mond a bűnről, a halálról, a megváltásról, az egyetlen Szabadítóról, Krisztusról, az maradéktalanul igaz. Mi valósuljon meg rajtunk? Isten kegyelmi szabadítása Krisztusban, vagy bűneink ítéletes következménye? Törekedjünk Istennek kedves életre, mint akik nem hiába kapták a kegyelmet (2Kor 6,1)!
Fohász: „Szólsz hozzám, Istenem s én választ adni készen már-már megindulok, hogy rádbízzam magam, de látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, áldd meg ma lelkemet több hittel, ó Uram" (RÉ. 445.). Ámen.