Jer 9 és Gal 3,19–29
(ÓSZ) „Becsapják egymást az emberek, nem mondanak igazat. Hazug fortélyokra tanítják nyelvüket, folyvást romlottságon fáradoznak" (4). Ezt nem a pogány világról mondja az ige, hanem Izráelről. Szomorú! A választott nép, amelynek szentnek kellett volna lennie, hűségesnek Isten akaratához és törvényéhez, pont ugyanúgy élt, mint az Istent nem ismerő világ. Meg is lett a következménye... És mi a helyzet velünk? Mi például úgy élünk, hogy az kedves lehet Istennek? Ma éppen vasárnap van. Remek alkalom, hogy azzal is megvalljuk Istenhez tartozásomat, hogy elmegyünk a gyülekezetbe, ahol Isten beszédét hallhatjuk, és az ő nevét magasztalhatjuk. Ha komolyan gondoljuk a hívő életet, akkor rólunk mondja az ige: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2,9).
Fohász: Uram, köszönöm Neked a hit ajándékát! Köszönöm a Jézus Krisztusban kapott bűnbocsánatot és üdvösséget! Segíts, hogy egész életemen látszódjon, kegyelmed rám nézve nem volt hiábavaló, és nem a magamé, sem nem a világé, hanem Jézus Krisztusé vagyok (1Kor 3,23). Ámen.