Jer 33 és Jn 1,35–51
(ÚSZ) „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni – ami azt jelenti: Kőszikla" (42). E névadás kapcsán eszembe jutott, hogy mindenki, aki részesült a keresztség sákramentumában, új nevet is kapott, mégpedig azt, hogy keresztyén. Nem a keresztről, hanem Krisztusról kaptuk ezt a nevet. Ez a név ajándék, de felelősséget is hordoz, mert úgy lehet fordítani, hogy: Krisztusé, krisztusi, olyan, mint Krisztus. Vagyis Neked és nekem az a nevünk, hogy: olyan, mint Krisztus. Hogyan hordjuk, viseljük ezt a nevet? Tényleg Krisztushoz hasonlónak ismernek minket? Egyszer, amikor a tízparancsolat fölött elmélkedtem, megálltam a harmadik parancsolatnál: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd" (2Móz 20,7). Jó volt kihallani belőle a figyelmeztetést: az Úr neve ne legyen hiába rajtunk! Jézus mondja: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem" (Jn 10,27).
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy aki Téged ma is keres, az megtalálhat. Köszönöm Neked a megváltás ajándékát, mellyel engem is megtaláltál. Áldj meg Lelked munkájával, hogy az az indulat legyen bennem, ami Krisztus Jézusban is megvolt (Fil 2,5-11)! Ámen.