Jer 8 és Gal 3,1–18
(ÚSZ) „Krisztus megváltott minket a törvény átkától" (13). A régi időkben előfordult, hogy keresztyén hitre jutott gazdag földbirtokosok felszabadították rabszolgáikat. Sőt, volt, hogy újakat is azért vettek, hogy aztán felszabadíthassák őket. Amit Krisztustól lelki módon kaptak, így adták tovább az akkori legkisebbek felé. Sokszor pedig az történt ezután, hogy a felszabadított rabszolgák megmaradtak továbbra is gazdájuknál, mert nem akartak elszakadni attól, aki őket a szabadság ajándékában részesítette. A hitünk akkor értelmes hit, hogyha nem azért igyekszünk az Ige szerint élni, mert majd cserébe jót tesz velünk Isten, hanem hálából fakadnak cselekedeteink. Hiszen Atyánk megtette már a legnagyobb jót, amikor Krisztust helyettünk és értünk odaadta a mi szabadulásunkért. Az igazi istenfélelem tehát nem félelem Isten haragjától, hanem az, hogy félek őt megszomorítani hűtlen és engedetlen életemmel. Szeresd az Urat!
Fohász: Hálát adok Neked, Úr Jézus, hogy mikor „én még mit sem tudtam Rólad, Te már akkor szerettél" (Jézus, Te vagy minden álmom). Szemeid előtt ott volt az én számtalan bűnöm, tökéletlen vallásosságom, egész megváltásra szoruló életem. Köszönöm, hogy értem is ott maradtál a kereszten! Segíts, hadd maradjak hűséges Hozzád! Ámen.