Jer 25 és 2Kor 9
(ÓSZ) „Huszonhárom éven át szólt hozzám az ÚR igéje" (3). Hozzánk mióta szól? Mikor tanítottak meg imádkozni, mióta járunk templomba, és mióta olvassuk a Bibliát? És mi történt velünk ezalatt? Milyen hatása volt Isten Igéjének az életünkre? Huszonhárom év elég sok idő. Egy újszülöttből ennyi idő alatt végzős egyetemista lehet. A hitben is van kiskorúság meg nagykorúság. A hitben kiskorút még táplálni kell. Igényli, hogy kiszolgálják, hogy szépeket mondjanak neki, simogassák. Nem tud beszélni, nem érti pontosan, amit olvas, semmit nem lehet rábízni a gyülekezetben, mert éretlen. A zsidókhoz írt levélben olvassuk ezt a feddést: „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük" (Zsid 5,12). Vajon hívő életünk által épül a gyülekezetünk, családunk, környezetünk? Nőjünk fel erre!
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy már régóta szólsz hozzám. Köszönöm, hogy szavad hatással lehet életemre, gondolkodásomra, terveimre és tetteimre. Kérlek, ezután se szóljon Igéd hiába! Formálj, hogy használható eszköz lehessek kezedben mások javára is! Ámen.