Jer 23 és 2Kor 7
(ÓSZ) „Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán" (28)! „Álmodtam egy világot magamnak" – énekelte az Edda méltán népszerű dalában. Jeremiás korában valahogy így viszonyult a valósághoz a választott nép is. Sok önjelölt, hamis próféta táplálta bennük a hazug álomvilágot, hogy minden rendben lesz, holott – engedetlenségük és bálványimádásuk miatt – Isten már eldöntötte az ország elestét. Sok mai hívő is szeret álmokat kergetni. Szívük vágyakozását összekeverik Isten akaratával, aztán csak nem jön a várt áldás. Jézus figyelmeztet, vigyázni kell az ilyen mondatokkal: Az Úr indított arra, hogy ezt tegyem; Az Úr Lelke adta az ötletet. Nem emlegetni kell Istent, hanem cselekedni az akaratát (Mt 7,21-23)! Aki nem tud különbséget tenni, az ne mondja mindenre, hogy az Úrtól van, mert ezzel hazudik és káromkodik. Ami tőle van, úgyis megvalósul és áldássá lesz!
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy nem kell álmokra, jelekre, meg csodákra várnom, mert tisztán és világosan kijelentetted és kijelented magad az Igében! Bátoríts, hogy azt becsületesebben forgassam, és Lelked által a magam életére nézve is megismerhessem, mi a Te akaratod! Ámen.