Jer 22 és 2Kor 6
(ÓSZ) „Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az ÚRnak szövetségét, más isteneket imádtak, és azokat tisztelték" (9). Lehet, hogy életünk sok miértjére is ez a válasz: mert elhanyagoltuk, semmibe vettük az Urat. A kiemelt ige nem a pogányok, hanem a választott nép felett hangzik el. Rajtuk keresztül szeretné az Úr megmutatni jóságát, akaratát és hatalmát. Ilyen megkülönböztetett állapotban kellene élnie az egyháznak is. Sőt mindenkinek, aki hívő keresztyénnek vallja magát. Isten mindnyájunkat megkínált szövetségével, és mi minden keresztelő, úrvacsora és konfirmáció alkalmával hűséget fogadunk neki. De a legtöbben már akkor hazudnak, amikor a szavakat kimondják. Ha nem így volna, tele volnának templomaink. De nincsenek. Mert sokan nem veszik komolyan Isten szövetségét. Te viszont ne félig-meddig, hanem teljes szívedből szeresd az Urat, hogy látszódjon rajtad: nem hiába kaptad Isten kegyelmét!
Fohász: Bocsásd meg, Uram, mert én is csak szégyenkezve énekelhetem: „Sok szép ígéretem ó hányszor megtagadtam, a nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, és törvényed szerint nem éltem semmiben" (RÉ. 445.). Könyörülj rajtam, Uram, Jézus Krisztusért! Ámen.