Jer 20 és 2Kor 4
(ÚSZ) „Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (18). Kell, hogy emlékeztessen minket a Szentlélek, mert könnyen megfeledkezünk erről, és hajlamosak vagyunk túlságosan is a láthatókra nézni, mintha nem is volna más, mintha nem is lenne ígéretünk valami többre, nagyobbra, jobbra. Most is annyi minden miatt lehetne aggodalmaskodni. Háborúskodás, egyre drágább minden, lesz-e gáz egyáltalán, még ez a covid is mindig itt van, a kormány munkájáról meg inkább ne is beszéljünk. De ha mi, hívők is csak panaszkodni tudunk, akkor hol keressék az emberek a reményt? A láthatatlanokra nézve tudjuk, hogy mi már mennyei polgárok vagyunk. Ezzel a bizonyossággal kell idelent a terheket: a betegséget, bajt, veszteséget, lelki próbákat hordozni. Ha szívem már Krisztusé, akkor nekem is szól az ígéret, hogy ahol ő van, ott leszek én is (Jn 12,26).
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy az apostol életén és szavain keresztül is bátorítasz engem, hogy ha terhek, nehézségek, vagy akár támadások is vannak az életemben, tudhatom, nem a magamé, hanem az én hűséges Üdvözítőmnek, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok (Róm 14,8), aki nem feledkezik meg az övéiről sohasem. Ámen.