Jer 17 és 2Kor 1
(ÓSZ) „A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az URat, a friss víznek forrását" (13). A házasságtörő nő története juthat eszünkbe (Jn 8,1-11), amikor Jézus odaállt a bűnös és az ítélet közé. Ahogy elkezdett a porba írni, a kövezőknek elment a kedve az ítélet végrehajtásától. Nem tudjuk, hogy mit írt akkor az Úr Jézus a földre. Azt viszont tudjuk, hogy egy bűnös asszony aznap Jézusnak köszönhetően megmenekült a biztos halálból. Minket is csak ő tud megmenteni, ha engedünk neki, és abbahagyjuk a bűnnel való játszadozást. Ha megtérünk Istenhez, akitől mi is elpártoltunk, akit mi is elhagytunk. Ha mi is letesszük a köveket és ítélkező lelkületünket. Ha elismerjük, hogy megváltásra szorulunk. Akkor Jézus odaáll a bűneink és az igazságos isteni ítélet közé, és kegyelméből megmenekülünk. Nevünk pedig már nem a porba lesz írva, amit aztán elfúj a szél, hanem az élet könyvébe!
Fohász: Úr Jézus, köszönöm Neked, hogy Te azért jöttél, hogy megkeresd és megtartsd az elveszetett (Lk 19,10). Vallom, hogy saját erőmből Isten ítélőszéke előtt meg nem állhatok, sőt: büntetést, halált és kárhozatot érdemlek. Köszönöm, hogy az ítéletet mégis magadra vetted, s engem az örök életre megmentettél! Segíts úgy élnem, hogy az Neked tetsző legyen! Ámen.