Jer 16 és Gal 6
(ÓSZ) „Hiszen ti mindnyájan megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám" (12). Mindig hallgass a szívedre! – szokták tanácsolni jó szándékú emberek egymásnak. „Jól csak a szívével lát az ember" – idézik Antoine de Saint-Exupéry közismert bölcsességet. De vajon tényleg így van? Mit mond Isten Igéje a szívről? „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni" (Jer 17,9)?! Márpedig a csalárd szív nem lehet jó tanácsadó. A legjobb tanács, amit egymásnak adhatunk, inkább ez: hallgass Istenre! Izráel népe Jeremiás korában a szívére hallgatott. Csakhogy a szívükből hiányzott az élő Isten szeretete és a neki való engedelmesség vágya. Kezdetben mindenkinek ilyen a szíve, mert nem ismerjük Istent. A változás akkor jöhet el, ha így tudunk imádkozni: „tiszta szívet teremts bennem, Istenem" (Zsolt 51,12)! Jézus pedig ígéretként mondja: „boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent" (Mt 5,8).
Fohász: Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem a Golgotán: halld könyörgésemet, és vedd el vétkemet; mostantól hadd legyek Tied csupán. Szívemet töltse be kegyelmed ereje buzgósággal! Meghaltál érettem; add: szívem s életem Teérted éghessen, forró lánggal" (RÉ. 466.)!