Jer 7 és Gal 2,15–21
(ÓSZ) „Hallgassatok a szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen" (23)! Világosan szól népéhez az Úr. Nem lehet félreérteni. Azt gondolnánk, a válasz is csak egy nagy igen lehet. Az ige mégis így folytatódik: „De nem hallgattak és nem figyeltek rám." Sem az egyiptomi szabadulás után, sem a babiloni fogság előtt és a sor folytatható volna. Az igazi kérdés viszont az, hogy mi a helyzet velünk? Veled és velem. A gyülekezettel. Mert hozzánk is világosan szól az Úr Jézus. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam" (Jn 14,6). „Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem" (Jn 14,21). Ahogy Izráel mindig pórul járt, amikor elfordult Istenétől, úgy ma sem lesz áldott az az ember, aki elhagyja Krisztust, mert nem hallgat a szavára!
Fohász: Úr Jézus, bocsásd meg kérlek, hogy igaz rám is az éneknek ez a sora: „Sok szép ígéretem, ó hányszor megtagadtam, a nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem" (RÉ. 445.). Kérlek, bátoríts engem az engedelmes, szent életre, hogy aki engem lát, azt láthassa: a Tiéd vagyok, Krisztusom! Ámen.