Jób 40 és Jak 5,1–6
(ÓSZ) „Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz" (8)? Vajon vár választ az Úr erre a kérdésére? Aligha. Inkább vádoló gyermekeit ábrázolja, akik nem akarják elismerni az erőviszonyokat. Sok vádló beszéddel kiáltunk az ég felé. Tudja az Úr, ha kialudna szentsége fénye, megbújhatnánk a sötétben. Árnyékszemélyiségünk akar így menekülni, hogy ne ragyogjon rá Isten lénye-fénye. Ahol ugyanis nincs fény, ott árnyék sincs. Ahol nincs igaz, ott gaz sincs. Mi akarjuk elmagyarázni inkább, hogyan kellene neki e világot kormányoznia, és mit kellene tennie, hogy higgyünk benne. Az ég azonban megnyílt. Eljött értünk a Szent, az Igaz, s önként ült a vádlottak padjára. Túl jól látott minket, teljesen igazat beszélt. Ezért kellett a szemét lehunynia, szájának megnémulnia. Mi vádoltuk őt: bűnös, halálra méltó. És nagypénteken meghalt a fény. Hogy húsvét hajnalán feltámadjon az örök világosság.
Fohász: Jó Atyám, hangosan talán nem vádollak, de Te látod titkos tüskéimet, amelyek panaszra indítanak. Bűnbánattal megvallom, hogy nem akarok Hozzád igazodni, mert könnyebb a másikat piszkosnak látnom, hogy én tisztábbaknak tűnjünk. Szent és igaz Isten, könyörülj rajtam atyai szereteteddel! Ámen.