Jób 39 és Jak 4,11–17
(ÚSZ) „De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett" (12)? Elérhetsz szédítő magasságokat, meghódíthatsz világokat, megismerhetsz mélységeket, de mi hasznod abból, ha nem tudod: ki vagy Isten előtt. Pihenj meg ma egy csendes helyen! Hagyd, hogy az igeolvasás után felzsongjanak lelked hangjai. Lehet, meglepődsz, talán meg is rettensz attól, amit hallasz, de ne add fel! Gondolj Jézusra, akiért itt vagyunk e világban. Gondolj rá, és halld meg: egyszerre vagy bűnös és szent, nyomorult és megváltott. Gondolj rá, és átélheted, hogy mennyivel értékesebbek vagyunk a lengedező fűszálaknál, s a köztük szaladgáló bogaraknál, és mégis, mennyire arcpirítóan kicsi a különbség. Az a kicsi Isten ajándéka. Ami pedig az embereket illeti, a különbség, ami köztünk van, az színtiszta kegyelem, amely után még Isten angyalai is csak epekednek (1Pt 1,12).
Fohász: Szent jelenlétedben hajlok meg, Uram. Micsoda különbség van közted és köztem, mégis tapintatosan közeledsz felém, hogy bemutatkozz, hogy megismerjelek. Te mondd el, ki vagyok számodra. Jól tudod, hányadán állok a kegyelemmel, aminek az árát Fiad fizette ki. Ezért kérlek, őrizz meg attól, hogy többnek lássam magamat másoknál. Ámen.