Jób 36 és Jak 3,1–12
(ÚSZ) „Testvéreim, nem kellene ennek így lennie" (10). Ki tudjuk ezt mondani Jakabbal? Mert nem kellene ugyanazzal a szájjal bántani felebarátunkat, amellyel Istenünket dicsérjük (1Jn 4,20). Bizony, nem jól van ez így! De vajon melyikünk tudná megzabolázni a nyelvét, amikor valaki mindig felbőszít. Olyan könnyedén beleállnak szavaink a másik emberbe! Oly észrevétlenül tagadjuk meg Isten mindenható felségét akár ártalmatlannak tűnő közhelyekkel is! Szavaink elárulnak minket (Mt 26,73). Van ebből valamilyen kiút? Ha egyedül vállalkozunk rá, vérmérsékletünktől, idegi állapotunktól függően az önuralom egészen magas fokáig eljuthatunk. De Istennek ennél jobb terve van: szavaink forrását tisztítja meg.
Fohász: Uram, Te hallod azokat a szavakat is, melyeket csak befelé mormolok. Vallom előtted, hogy egyedül Te tisztíthatod meg szívemet azzal a szeretettel, amellyel lángba boríthatod az egész világot. De olts el bennem az idegen tüzeket, mielőtt minden odavész. Ámen.