Bír 4 és ApCsel 2,14–28
(ÓSZ) „Ezért kiszolgáltatta őket az ÚR Jábínnak, Kánnaán királyának" (2). Éhúd halála után a nép lazítani kezd. Ismét azt teszik, amit rossznak lát az Úr. A következményt nem lehet félreérteni: Isten hátrahúzódik, mert gyermekei a bűnt ölelik magukhoz. Eddig visszatartotta a kánaáni király jól felszerelt harci egységeit, de amikor népe lazábbra engedi a hit és erkölcs gyeplőjét, az Úr azt mondja: Nézzétek meg, milyen nélkülem! Velünk is így van! Amikor jön a megkönnyebbülés ideje, s azzal együtt a könnyelműségé, az ellenség pedig életünk határainál gyülekezik, azonnal átjár minket a lélekölő veszedelem. És jaj nekünk, ha Isten visszavonulót fúj. Értsd meg: ő nem életünk dísze akar lenni, hanem a szívünk közepe. S ha nem az, ott találjuk magunkat kiszolgáltatva, mintha rólunk szólna a több ezer éves történet.
Fohász: Örökkévaló Királyunk! Bocsáss meg, hogy elutasítunk, és mivel csak keveset csipegetünk áldásaidból, engedjük, hogy visszahúzódj családunk, gyülekezetünk és népünk életéből. Köszönjük azért, hogy még mindig magunkon érezhetjük tekintetedet. Kérünk, hadd tudjunk bízni Benned! Mi hagytunk el, gyere, szabadíts meg minket! Ámen.