Bír 3 és ApCsel 2,1–13
(ÚSZ) „Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg" (13). Isten Szentlelkét értelemmel senki nem foghatja fel igazán. Mégis vannak, akik befogadják; és sajnos vannak, akik elutasítják. Az első tanúságtevők olyan örömmel lépnek a pünkösdi zarándokok elé, amit más csak a bódulatban kóstol meg és él át. Az egyik megérti ezt és Isten felséges dolgait, a másik félreérti. Zavarba ejtő örvendezés vagy zavart gúnyolódás – egy eseménynek kétféle hatását látjuk. Móricz Zsigmond betyárja zavartan, homlokát törölve tolja el magától az ingyen italt a kocsmában, tudván: „aki iszik, könnyen kibeszéli, ami a füle megett van". Talán mi is félünk még, ha vennénk Istennek Szentlelkét, elszólnánk magunkat: nem is azok a rendes emberek vagyunk, amiknek látszunk. Vagy talán térdre hullanánk Jézus előtt (Lk 5,8), és mindent kiöntenénk előtte, hogy ő töltsön el Lelkével teljesen.
Fohász: Jézusom, ismersz, hogy mennyire el tudok telni önmagammal... Aztán amikor Lelked világosságot ad: egyszerre látom bűneimet, melyekkel keresztre adtalak, és kegyelmedet, mert értem vállaltad a keresztet. Köszönöm, hogy megvigasztalsz, és örvendezővé teszel. Kérlek, adj bátorságot szólni, hitemet megvallani. Ámen.