Bír 2 és ApCsel 1,15–26
(ÚSZ) „Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak" (24). Péternek jó a helyzetfelismerése. A csapat csonka lett. Az egyház így nem teljes. A tizenkettes létszám persze nem véletlenszerű, Izráel tizenkét törzsét jelképezi. Júdás helyét olyannak kell betöltenie, akinek bizonyságtétele teljes az örömhírrel: Jézus él! A két jelölt közt sorsvetéssel döntenek. Bizonnyal nagyra nyílna a szemünk, ha – mondjuk – gyufaszállal döntenének felőlünk. Akkor is tátva maradna a szánk, ha a világ döntéshozói Isten akaratáért imádkoznának a tárgyalótermekben. Hiszem, hogy élhetőbb hely lenne e világ, ha őt valóban Úrként imádnánk. A szíveket ismerő Isten választása akkor Mátyásra esett. Megjegyzem, egy vakbuzgó farizeus, bizonyos Saul már a látókörében volt, csak vele még senki sem számolt (ApCsel 9,15).
Fohász: Uram, valóban, csak Te ismerheted az emberi szívet. Te alkottad, Te formálod, Te látod mi történik benne. Buzdíts és bátoríts igéddel, kérlek, hogy imádságban eléd vigyem dolgaimat naponta. De mindenekfelett, legyen meg a Te akaratod! Ámen.