Jóel 4 és 1Pt 5,6–14
(ÚSZ) „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején" (6). Az üresfejű kalász nem hajlik meg, de amelyik beérett, fejet hajt – magyarázta egy bölcs ember. Milyen igaz! Aki erőben, vagyonban, tudásban vagy bármi egyébben hatalmasnak tartja magát, nem szívesen alázkodik meg a Mindenható előtt. Pedig az Úr előtt bizony, csak kicsinyek lehetünk. Kicsinyek, de végtelenül szeretettek! Isten gyermekeinek jól áll az alázat, ez a természetes állapotuk: meghajolni „Isten hatalmas keze alatt". Ha vele járok, az „ordító oroszlán" is elfut, mert meghőköl attól, aki mögöttem áll. Jézusi törvényszerűséget tartalmaz igénk: oly mértékben magasztal fel minket az Úr, amennyire megalázkodunk előtte (Lk 14,11). Te sem vagy kivétel!
Fohász: Úr Jézus, Atyád azért emelt Téged a legmagasabbra, mert a legmélyebbre szálltál le. Szeretnék most szív szerint megalázkodni előtted, s átélni végtelen hatalmadat. Jó alázatban kicsinek lenni előtted, mert így vagyok a legnagyobb! Ámen.