Jóel 3 és 1Pt 5,1–5
(ÓSZ) „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre" (1). Egy szót erősen aláhúzott számomra a Lélek: „azután". De miután? Miután irgalomra indult országa iránt (2,18). A Lélek tehát azoké lehet, akiken már megkegyelmezett az Úr. Nemcsak gabonát, mustot és olajat ad gazdagon, de Lelket önt halandó testükbe. És fontos a megfogalmazás! Nem permetez, csepegtet vagy csorgat, de önt, teletölt és eláraszt. Ez a kérdés ma: mennyi Lélek-áldást vagy kész befogadni? Nem kell mértéktartónak lenni Isten Lelkével! Mielőtt égen és földön félelmes jeleket mutatna, kérjünk az Úr tulajdon Lelkéből, hogy vénnek és ifjúnak látása legyen a múlt megbocsátásáról, a jelen lépéseiről és a reményteljes jövőről. Újabb kérdés: hogyan folytatódik életed, ha már megragadott az Úr kegyelme? A Lélek nélkül visszasüllyedünk! De Isten Lelkével mindig van „azután". Vele mindig van folytatás!
Fohász: Uram, amikor azt hittem, mindennek vége, és minden elveszett, rám találtál, és lett számomra „azután". Lelkedet adtad belém, talpra állítottál, hogy ne csak sajgó hústestben éljek, hanem lelkesen induljak elhívásom célja felé. Hiszem, hogy mikor visszakéred lelkemet, akkor is lesz „azután". Ámen.