Jóel 1,13–20 és 1Pt 4,1–6
(ÚSZ) „Aki testileg szenved, az elszakad a bűntől" (1). Szerintem mindnyájan ismerjük az ige igazságát. Melyikünk ne feküdt volna már betegágyon, talán iszonyú kínokkal küszködve? Melyikünket ne állított volna már meg egy elevenünkbe hasító fájdalom vagy letaglózó rosszullét? Ilyenkor nem vágyunk a hitványságokra, nem törődünk velük. Mintha megszűnne vonzásuk. Csak arra gondolunk, hogyan szabadulhatnánk fájdalmunktól... Keserves, mégis kegyelmes idő ez, hogy szabadulj attól, amiben életed vergődik, hogy közelebb kerülj Megváltódhoz. Amikor egy sünit az udvarunkon kiszabadítottuk a nejlonzacskó fojtó szorításából, először félt, szenvedett, szúrt. Nem értette, mi történik, míg a hulladék zacskó el nem szakadt. Aztán szabadon elbandukolt. Vajon, mi lehet vele?
Fohász: Jézusom, testedben szenvedtél értem. Kínjaid felszabadítottak, hogy elhordozd bűneimet. Egy kis időre elszakadtál szerető Atyádtól, hogy vétkeimet eltöröld és felszabadíts alóluk. Ezért szenvedéseimet Tőled fogadom, Veled akarom átélni, mert hiszem, hogy kegyelmed elfogadására tisztítanak. Ámen.