Jóel 1,1–12 ás 1Pt 3,18–22
(ÚSZ) „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket" (18). A magyar államiság ünnepén Isten gyermekeként adhatunk hálát azért, hogy Urunk gondviselő szeretete megtartott bennünket. Bár jött népünkre megannyi csapás – hol belső ellenség zilálta lelkében, hol külső had tépázta testében –, mindenkor túlélte. Hányszor szenvedett kicsiny népünk, s görnyedt súlyos terhei alatt! Talán bűntelenek lettünk volna? Nem hiszem. De az Úr mindig adott számunkra újrakezdést, talpra állást. Miért? Mert Krisztus egyszer és mindenkorra, hiánytalanul eleget tett bűneinkért. Bárcsak Krisztus igazsága hatná át ünneplésünket: az Igaz szenvedett a bűnösökért, hogy odatereljen bennünket Isten trónja elé. Előtte hajlanak meg a büszke nyakak, törnek össze a kemény szívek, gyógyulnak be a régi sebek. Tőle van megmaradásunk és gyarapodásunk.
Fohász: Úr Jézus Krisztus! Egyedül Te szenvedtél bűntelenül. Egyedül a Te áldozatod hozott megváltást. Nemzetünkért kiáltunk ma Hozzád, hogy elődeink áldozatvállalása és hitvallása ne legyen hiábavaló. Könyörülj rajtunk, Urunk! „Isten, áldd meg a magyart!" Ámen.