Énekek 8 és 1Pt 3,8–17
(ÓSZ) „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra" (6)! Hisszük, a szerelem megpecsételhető. Miután egyvalaki belépett oda, a szerelem lezárható a szíven. Barát és testvér lehet számtalan, de egy szívbe csak egy szerelem fér el igazán. A szerelmesünk lehet a legjobb barátunk és lehet a testvérünk Krisztusban. A pecsét hitelesíti is az egybetartozást. Egy testté lesznek, vállalják, ismerik, hordozzák egymást Isten és ember előtt. A „szerelmesem enyém, és én az övé vagyok" (Énekek 2,16). A szerelem a szívvel együtt a kézen is jellé akar válni. Tehát az ember minden cselekedetében legyen tekintettel szerelmesére, hogy ne csupán a szív rejtekhelyén, de tetteiben is meglátszódjék, kihez tartozik. Hisszük, hogy a szerelem pecsétje a házasság. „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza" (Mt 19,6)!
Fohász: Drága Urunk, hálásak lehetünk, ha ismeri szívünk az igaz szerelmet. Hála Neked, ha házasságunkon és a családunkban levő házasságokon ott van áldásod, pecséted. Hála Neked, ha szívünk keménysége ezt a pecsétet nem tördelte össze. Akármilyen kapcsolatban is vagyunk, hisszük, Benned van az élet teljessége. Ámen.