Énekek 7 és 1Pt 3,1–7
(ÚSZ) „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek..., hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt" (3.4). Sok filmet láthatunk szörnyetegnek látszó igazi emberről. Az én kedvencem: Az elefántember. Egy torzszülött lényben, aki nem nagyon emlékeztet már emberre, több emberség lakik, mint azokban, akik magukat civilizáltnak, humánusnak tartják. Egy olyan világban, amelyben minden a külső megjelenésről, a magunkra aggatott álarcokról szól, különösen is időszerű az üzenet: az igazi ember valahol legbelül lakik. Van az, amit kirakunk, amit meg merünk mutatni, és van a valódi, „a szív elrejtett embere". Ez a belső ember van kapcsolatban Istennel, ez hozza életünk fontos döntéseit, és ez zokog akkor, amikor a külső mosolyog. Míg külsőleg csinosítgatod magad, nem feledkeztél meg az értékesebbről?
Fohász: Áldott vagy, Uram, hogy Te nem csupán a külsőt nézed, de látod azt is, amit legbelül rejtegetek magamban. Kérlek, formáld Neked tetszővé belső emberemet, arra vágyom, hogy gyönyörködhess bennem. Ámen.