Énekek 5,2–16 és 1Pt 2,13–17
(ÚSZ) „Nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái" (16). Akkor most szabad vagyok vagy szolga? Érdemes meggondolni, milyen szabadságra hívott el bennünket az Úr. Mert vannak, akik szabadságnak mondják a szabadosságot. Viszolyognak minden megkötöttségtől, Istentől is szabadulnának. Valójában saját kívánságaik rabjai. Mások Krisztus felszabadító tettére hivatkoznak, mellyel megszabadított a törvény rabigája alól, azonban Jézus igája nem kell nekik, az nem könnyű és gyönyörűséges számukra. Az ő szabadságuk inkább takaró, amely eltakarja, hogy életüket maguk kívánják fenntartani. Azok szabadok valójában, akiket Jézus felszabadított, hogy nemet mondjak a bűnre, és igent mondjanak neki. Megvásárolt a gonoszság hatalmából, hogy tehessed a jót. Tisztán, szabadon, örömmel, mint az ő szolgája. Egyedül szeretete tart fogva.
Fohász: Rabul ejtett, Uram, mindaz, aki vagy, amit adsz, ahogy szeretsz. Kérlek, Lelked ereje törje össze gyarló énem láncait, hogy a Tiéd lehessek egészen. Légy gazdámmá, adj engedelmes lelket, Uram! Ámen.