Énekek 3 és 1Pt 1,22–25
(ÚSZ) „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek" (22). Néha nagyon elfáradunk az úton. Talán túl sok a kitérő, sok az akadály, talán elfogytak a társak, akik átsegítettek volna azokon a helyeken, ahol elakadtunk vagy megrekedtünk. Ha visszanézel, láthatod a buktatókat, amikben megbotlottál, és a csapdákat, amikbe belesétáltál. Hogy másképp folytasd, arra egyetlen garancia van: ha újra és újra ahhoz igazítod gondolataidat, szavaidat, érzéseidet, aki kijelölte Neked az utat, s aki elmondta azt is, hogy hogyan kell járni ezen az úton. Sokan sokféleképpen leírták már ezt, de talán azé a tanítványé a legtisztább megfogalmazás, aki saját bőrén tapasztalta az elbukás és a továbbindulás kettősségét. Péter mondattöredéke összefoglalja ezt minden elindulónak és újraindulónak: „Tisztítsátok... engedelmességgel... kitartóan... szeressétek..."
Fohász: Uram, elfáradtam. De tovább akarok menni, folytatni az utat úgy, hogy nem esek el ugyanott, nem botlok meg ugyanabban, nem hasalok el ugyanazon. Szeretnék újra Beléd kapaszkodva elindulni, és menni... Veled... tovább... Ámen.