Énekek 2 és 1Pt 1,13–21
(ÚSZ) „Szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején" (17). Fennakadtam az apostol tanácsán. Ha az Ószövetség történeteire gondolok, amelyekben az Úr személyválogatás nélkül igazságot szolgáltat, részint megértem. Itt azonban arról az Atyáról beszélünk, aki nem veszendő földi kincsek vagy egy hibátlan áldozati állat, de egyetlen Fia élete árán váltott meg hiábavaló életemből. Miért kellene hát félnem tőle, hiszen „a szeretetben nincs félelem" (1Jn 4,18). Isten félelmét csak úgy érthetem, ha tudom: Isten szent, ezért volt szükség az áldozatra, és ezért van bűnbocsánat. Attól, hogy Atyámmá lett Jézusban, ő Úr marad, a mindenható Isten. Csak szent hódolattal, gyermeki tisztelettel és alázattal állhatok meg előtte Jézus nevében. Végezetül egy gondolat Spurgeontől: „Az istenfélelem minden más félelem gyógyszere".
Fohász: Örökkévaló, egy, igaz Isten! Magasztallak, mert Fiadban megváltottál. Földi vándorlásom nem hiábavaló. Jelenlétedben biztonságban vagyok, és semmitől sem kell félnem. Bármivel szembenézhetek, ha velem vagy. Ámen.