Jób 42 és Jak 5,13–20
(ÓSZ) „Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak" (5). Sajnos le lehet élni úgy egy életet, hogy csak hírből hallunk az Úrról. Hitoktatók, prédikátorok, testvérek átadják az örömhírt, mégis kevesen mondhatják el: látom az Úr munkáját életemben. A hit lángja nem lobban fel világosságával és hevével, az elköteleződés langymeleg marad. Ennek akadálya a félelem: mi lesz régi életemmel? Mit hoz az új élet? Gátja pedig a gőgös bizalmatlanság: bízzam rá magam? De az Úr nem fárad bele, hogy személyessé és elevenné tegye velünk való kapcsolatát. Ezért ne elégedjünk meg azzal, hogy elrejtőzünk egy közösségben, hogy szerepel a nevünk a nyilvántartásban, és hogy alkalomadtán elmondjuk az Egyház hitvallását! Járjunk vele naponként! Jézus előttünk jár, a hit látásával léphetünk lábnyomába.
Fohász: Drága mennyei Atyám! Vezess engem az igazság ismeretére Jézusban. Győzzön rajtam szereteted, hogy személyes és mindennapos dolgaimat hitben éljem meg, hogy egyre inkább Rád bízzam életemet. Ámen.