1Krón 8 és Kol 3,1–4
(ÚSZ) „Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. (...) Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" (1.3). Halljuk nagypéntek és húsvét kulcsszavait: meghalás és feltámadás. Tudjuk, hogy ezek Jézusra vonatkoznak. De nem csak rá. Lelki értelemben nekünk is már itt e földi életben át kell mennünk e kettőn, hogy testi halálunk után ne kárhozatra támadjunk fel. Jézus Nikodémusnak és nekünk is mondja: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát" (Jn 3,3). Vegyük komolyan Jézus halálát és feltámadását, de óemberünk halált és új emberünk feltámadását is. Hogy valóban részesei lehessünk annak, amit Jézus ajándékoz nekünk. Elengedhetetlen a benne való elrejtettség (a meghalás), hogy dicsőségében vele együtt megjelenhessünk (a feltámadáskor).
Fohász: Uram! „Nincs már szívem félelmére, nézni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából" (RÉ. 347.). Kérlek, hadd haljon meg teljesen bűnös énem Jézussal együtt, hogy Szentlelked által erősebb hitre, szent életre és végül örök életre támadjak fel szintén Jézussal. Ezt kérem szeretteimnek, egyházamnak, népemnek is! Ámen.