1Krón 6 és Kol 2,8–15
(ÚSZ) „Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára" (14). Kedves Testvérem, volt már kódos lakatod? Ha igen, akkor tudod, hogyha csak egyetlen számot tévesztesz el, már nem nyílik a zár. Talán leegyszerűsítem, de így működik a Törvény. Ha egyet eltévesztesz, elrontasz belőle, maradsz bezárva, a halálra ítéltek között, mert nem nyílik a zár börtönöd ajtaján. Sőt, minden egyes sikertelen próbálkozás után csak bővül tévedéseid listája. A Törvény értelmében: az ellened szóló vádlista. Jó hírem van, abbahagyhatod a próbálkozást! Nézz fel Jézus keresztjére! Az ő keresztje a kulcs. Jézus mondja: „nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" (Jel 1,18). A keresztre nézve ezt láthatod Jézus arcán: itt vagyok miattad, helyetted, érted; magamra vettem bűneidet. Ha hiszed ezt, a kulcs elfordul a zárban, szabad vagy! Örökre!
Fohász: „Ott fönn a kereszten, áldó két kezed, bűneimmel én szegeztem fel" (Atyám, két kezedben). Bocsáss meg, Uram, hogy ezt teszem. Megtagadlak, és bűneimmel halálra adlak. Még mindig sok területe van az életemnek, amelyen halottnak tartalak, mert nem Rád hallgatok, nem Neked engedek. Magamra zártam bűneim ajtaját. Szabadíts ki, Uram! Ámen.